Kibédi Levente - Érzelemképek

Ketyegő szerkezet

2011-01-03T17:10:00.000+02:00

Kesereg és fől, mint a tej,
Pillantás –
Nektárban kacsázó kő.
Pukkasztó ragyogás,
Üvöltő pont mint ő,
Én meg egy kicsavart
Vízcsepp vagyok 1db.
Szívószál közepén.
Morgó torkamban a hang,
A nektár lecsúszik gyomromba.
S nem köpök, ha öklendez a belem,
Csak szeretek, csak szeretem, mint egy
Ketyegő szerkezet .

Álomhabarcs

2010-02-15T23:36:00.003+02:00

Remeg a Föld úgy hiszem,
Remeg mind a két kezem,
Imádkozni rémület,
Mert felölel a pénzeszsák.

Nézem lassan újjaim,
Hogyan vesznek erőt,
Hogyan szorítom ökölbe,
Bársonyos a vér színe.

Varázslat ez énnekem,
Selyem dallam énekem,
Pezseghet a fürdőkád,
Habzó véres víz lepel.

Ne lásd, ne hidd

2010-01-15T21:22:00.000+02:00

Minden lány szemeimben,
Felmelegíti ereimben a vért.

Mindennek a lágy dobogása
Belemászik szívembe egy kés.

Minden mozgás,
Minden tánc,
Rémkiálltás síri csendben,
Felsuttogják hallod már?

Félek, hogy nem tettem meg,
Minden vár, minden késik
majd elszáll -, gondok jönnek,
habzó száj .

Szellemünk

2010-01-15T21:18:00.001+02:00

Repked mozog szinte élnek
beteljesült szavaim,
S a büszke hóhér hiába
kiálltja vartyogó sorait,
Még mindig forgó tüzes
karika a lelkem,
a lelkem még mindig
össze-össze rezzen.
S kételkedik mi való,
mi nem ; Az iszapban
is lát tündöklő csodát,
Mert elsüllyedt mocsár,
amit most megélünk,
mert elsüllyedt lápban,
tépdes a szellemünk,
vergödik kínt takar,
kitölti a nagy űrt
a maradék iszappal .

Falun

2010-01-15T21:15:00.003+02:00

Sötét Van, csak a magány fénye ég.
Nincs csönd. Zene szól.
Nem egy élmény,
Egy mosdótál, benne hidegvíz,
Egy szappan, egy rongytörülköző
Egy büdös láb, aztán büdös víz,
Mocskos arc,
Dohány szag,
Borzos haj...
Egy lepke repül
Mélyen száll elfogom,
Elengedem majd felfogom,
Imát kéne mondanom vagy
meginnom italom?
vagy megásni síromat?
Elásni ömagam?
A csillagokra gondolok,
Onnan nyerek erot!
Az édenre gondolok...
Álmodjak szebb jövot?!
Törésbe futnak a szálak,
Nyers a bánat, nyers hangján
hazudnak suttogva hallják: halál.

Létünk forog tengelyén

2010-01-15T21:10:00.001+02:00

Létünk forog tengelyén,
napjaink vasfoga a tét.
Így megtagadsz minden kéjt,
Vágyaidban lesz a kín.

Tejfogakból csorog a nyál,
mézes íze, felfalnád.
Unalmas a tollforgatás,
Jobb lenne pár obszcén szólás.

Kifejteném mi fáj, s mi mar,
Mi harapná torkam garatba,
S ha kifolyik a vérem,
Nyálazhatod agyadban
Te mérged.

Merev csókók

2009-04-19T16:11:00.002+03:00

Merev csókok,

merengő tavaszi hajnalokban,

cigaretta füstben elbújó reménykérés.

Lét és az Én.

Hogy mennyi átok, mennyi színjátszott

perc,

S Üvöltés farkas hangon.

(Kibédi L.)

2009 - ben

2009-01-10T17:47:00.002+02:00

Felgyűlt bennem a sokszínű tevékenység mi végig kísért az ünnep előtt és utána. Az ünnep, amit úgy nevezünk, hogy Karácsony, boldognak és örömteljesnek bizonyult számomra . Ráébresztett valamire, ami megfoghatatlan de gyönyörű , fenomenális , valamiféle szeretetkoszorú érzés ölelt körbe – körbe, úgy éreztem körülöttem mindenki szívében ott volt akkor... Lassan elmúlik ez a kissé hangos de néma csendel elborított láthatatlan életvitel. Lassan elmúlik ez a boldogság sugallat, e tiszta szeretet!? És a szavak álltak bennem, most is csak erőltetve fejezem ki, mert valahogy itt volt az ideje. Még mindig hideg szél fúj, és oly szárazan, ilyenkor csak mi melegítünk. Tudjátok mit ? Én most elmegyek és ezután még inkább rólatok probálok írni !

Álmos mámor igazság

2008-11-29T02:00:00.002+02:00

Sokféle mentességgel teljesen, elérkezett az idő mikor önmagam lehetek, nyíltan tudom vállalni betűim, soraim és most nem fogadok el kritikát, mert aki megteszi az is tudja jól miként van az ember nyugodtságban, békében, félig szeretetben de egészben. És ez így jó. Most erre vágytam beteljesülten, talán ma kissé szerelem mentesen. Hisz tudjuk, ha eljön az elkövetkezendő úgyis újra lobban, s néha fájdalom kísérheti, párhuzamban káros szenvedélyek kísérőivel, kísértetiesen lebegő állapothalmazokként. Mellesleg megvan és meglenne a megoldás csak a felek akaratai, ingadoznak, meg kétségbeesettek, félnek az életük többé-kevésbé való megváltoztatásáról. Ma is szeretet, az is szeretet, holnap is, s mindenki kutatja, keresi és várja, valahol találja, valamit találna és az is szeretet.Vágyik az elérhetetlen után. Na de sok beszéd… akármi is. Én most beleharapok az éjszakába.

Így-e?

2008-11-22T02:54:00.001+02:00

Megjelent az árnyékom női ideállban és rámkacsintott forgatva fejét. A félelem, a bizonyosság,
de bizonytalanság vezérelte, halk célzásokkal probálta kinyitni szemem. Még most sem értem
idillikus alakját, mit kívánt, mit akart, mire vágyott, minek tartott... De csak felébredtem!
Hiába a dús irónia és a sok füst.

2008-11-22T02:51:00.001+02:00

Egy asztalnál ülve látom, hogy kavarog füstködökben a sok nép.
Szinte mindenki itt van aki számít, mégis hiányos e rengetegnyi pillanatom, az eltöltött időm.
Valamiért... Már semmi sem olyan mint régen még szerencse is. No de ez a szerencse csak
eljátsza a becsaposdít. Hiszen mélyen süllyed az erkölcs, kopnak hagyományaink.
Figyelj már ide! Te nem hagyhatod romokká zúzódni több ezer éves múltunk. Ez most nem magyarkodás, ahogy egyesek jelzőkkel illetnék, csak csupán önvédelem a sok természetesnek látszó szenny ellen.
Az lenne és az is. Harcoljunk elménkel. Sok mindent túl éltünk. Kreatív e nép. Oszoljon el a füst.
Csak a köd maradjon, még ami természetes.

2008-11-18T18:21:00.002+02:00

A pofátlan irónia

Néhány érdekes pillanat után, szemrebbenésnyi érzelmes áhitat járja át minden részét
lényemnek.Rájövetel milyen furcsa, mily létirónia. Sodortatjuk magunkat az árban, szörfözünk
az élet tengerén így hát én most nem gondolkodom mi volt, mi lesz, éljünk a jelenben, önmagunk
önpilléreként belenevetve és kihasználva a jelen helyzeteit, nem feledve az egymás iránti
tisztelet és szeretetet, kimutatni, avagy átadni a ragyogást még ha egy kicsit is.

2008-11-16T03:22:00.004+02:00

VvvaaaaaaSssáááááááááRNnnaaaaaaaaaPpp

Most nem tudom mit higyjek. Mit érez irántam az a valaki, kire számítottam, kire vágyok és
vágytam s igent mondtam, hogy szaladjon előttem. El tőlem közben minél messzebb, kikerülve.
Már bánom, mért hagytam oly könnyedén, szó nélkül, szinte némán.
Holott mindig visszanéz, bekukkant és kérdezne valamit... Valami fontosat akarunk mondani,
ezt látjuk egymás szemében, tükrözödik e ellentétes mégis harmónikus vonzalom, s ez az erő
mire felkarolna, rémes pánikba esünk, s félünk kimondani. Vagy valamelyikünk nem meri
felvállalni saját gondolatait?
A pillanat megint elúszik, az sok semmi szövevénye lesz.

Mára már kifáradtak szemeim, örüljetek hogy lekanyarítottam pár betűt, most én nem. Valahogy máshogy mint ti. Ma ez vagyok. Holnap visszajön az Énem. Aludjatok jól, mert én is .

2008-11-14T18:22:00.004+02:00

November 14. Teli Hold után

A megismerés útján haladva, csipkedjük össze elvetélt gondolataink. Töröljük le száraz könnyeinket, és fogjuk be eleredő csőrünk. Összpontosítsunk! Miközben egyik kezünkből a másikba adogatjuk írószerünk s erős koncentrációnk ellenére még odafigyelünk pár dologra, valamely értékekre. És most nem Mari néni 24 karátos aranyos nyakláncára gondolok.
Figyeljünk csak fel, döljünk hátra mintha a csillagokat látnánk a mennyezet helyett... Halljuk? Én hallom.
Nyitott szemmel látom mélyre taposott rögös útjaim. Konszonáns dallamok mögött, tudatosan építeni a porszemekből a szeretetet.
Még kezemben a toll...

Október 30 ...

2008-10-30T23:14:00.001+02:00

Úgy érzem a hullámok most sodortak le igazán ...

Tartalmas percek... ?!

2008-10-27T22:03:00.001+02:00

Rettenetes fejfájás hatol át, s mint egy fantom bábú heverészek egy rakás betű között, közben
a klaviaturára ráragadt újbegyek írják ki belőlem e lehetetlen/lehetségesnek tünő sorokat.
Lélegzetem is lelassul, lábaim 1 gyógyszer után haladva igyekeznek -.
Már várom a szédítő megjavulást. És hurrá ... Nem érzek semmit . -Klassz-
És mégis fel foghatóan virusok száguldanak füstös, ingyen levegőnkben, nem tudom, nem értem
a téli idoszámítás folyásolt be ennyire valamely fronthatással társulva? Netán beszipkáztam
vmi kis virust ami taccsra tette fizikai s főleg lelki világom... Esetleg enyhe szerelem
szellője susog vmi szépet ? De mégis mindez miért fáj úgy bent ?!

Október 16

2008-10-25T10:37:00.005+03:00

Álmaim indulatosak, mégis boldogság teljesek.Szentimenta képek által árnyalt csalt illuzió
cselekmény virágzott ki ez álomkor. Rövid ébredés után a reggeli kávém látványa exklúzív energiát ígért.
Minden korty után erősebbnek éreztem magam, e reményeim hatása szerint uralkodni fogok a napokban.
Lassan "szolgák térdeltek" előttem, gondolatemberek, akik furcsák és kifürkészhetetlenek, nem azt mondom jó ez így, de az-az igazság mégis fáj mindenkinek, s mint gaz sokak kiutálják egymást, elküldik s birálják miről úgy hiszik jól tudják.
Majd nemértik, bámuló fejek, szemeik kétségbeesettek, harag gerjesztők, rémültek és én
még mindig boldog tudok lenni :)

Hm...

2008-10-10T17:37:00.006+03:00

Felkavar, valami rejtelmes érzelemvölgy, mibe belehulltam, és azt hiszem minden embernek van időnként valamely mélypontba süllyedése. Ahogy ülök az iskolapadban és kitekintek, megtapasztalom az őszi "kánikula" ablak üvegén átpréselt fényeinek melegét, rejtélyes energia uralkodik fölöttem, szinte érzem, ahogy széthasít, ahogy kiárad belőlem a jó.
Felvillanyozodom, hiszen tudjátok boldog vagyok és magabiztos, mert ilyen ez a nap áradó napsugárként...

2008-10-08T23:34:00.006+03:00

ŐSZI ALKONYAT

Az őszutói barna alkonyat
Halkan piheg a pelyhező havon.

Vállamra érzem szép, meleg nyakad
És messzi csókod itt az ajkamon.

Hideg vonyít, agyonmart arcomat
Forró öledre mégse hajthatom.

Be messze vagy még! Bús az alkonyat,
Lágy hópihékbe hull a bánatom.

1922. okt. ( József Attila)