Felkavar, valami rejtelmes érzelemvölgy, mibe belehulltam, és azt hiszem minden embernek van időnként valamely mélypontba süllyedése. Ahogy ülök az iskolapadban és kitekintek, megtapasztalom az őszi "kánikula" ablak üvegén átpréselt fényeinek melegét, rejtélyes energia uralkodik fölöttem, szinte érzem, ahogy széthasít, ahogy kiárad belőlem a jó.
Felvillanyozodom, hiszen tudjátok boldog vagyok és magabiztos, mert ilyen ez a nap áradó napsugárként...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése