Ketyegő szerkezet

Kesereg és fől, mint a tej,
Pillantás –
Nektárban kacsázó kő.
Pukkasztó ragyogás,
Üvöltő pont mint ő,
Én meg egy kicsavart
Vízcsepp vagyok 1db.
Szívószál közepén.
Morgó torkamban a hang,
A nektár lecsúszik gyomromba.
S nem köpök, ha öklendez a belem,
Csak szeretek, csak szeretem, mint egy
Ketyegő szerkezet .

Álomhabarcs

Remeg a Föld úgy hiszem,
Remeg mind a két kezem,
Imádkozni rémület,
Mert felölel a pénzeszsák.

Nézem lassan újjaim,
Hogyan vesznek erőt,
Hogyan szorítom ökölbe,
Bársonyos a vér színe.

Varázslat ez énnekem,
Selyem dallam énekem,
Pezseghet a fürdőkád,
Habzó véres víz lepel.

Ne lásd, ne hidd

Minden lány szemeimben,
Felmelegíti ereimben a vért.

Mindennek a lágy dobogása
Belemászik szívembe egy kés.

Minden mozgás,
Minden tánc,
Rémkiálltás síri csendben,
Felsuttogják hallod már?

Félek, hogy nem tettem meg,
Minden vár, minden késik
majd elszáll -, gondok jönnek,
habzó száj .

Szellemünk

Repked mozog szinte élnek
beteljesült szavaim,
S a büszke hóhér hiába
kiálltja vartyogó sorait,
Még mindig forgó tüzes
karika a lelkem,
a lelkem még mindig
össze-össze rezzen.
S kételkedik mi való,
mi nem ; Az iszapban
is lát tündöklő csodát,
Mert elsüllyedt mocsár,
amit most megélünk,
mert elsüllyedt lápban,
tépdes a szellemünk,
vergödik kínt takar,
kitölti a nagy űrt
a maradék iszappal .

Falun

Sötét Van, csak a magány fénye ég.
Nincs csönd. Zene szól.
Nem egy élmény,
Egy mosdótál, benne hidegvíz,
Egy szappan, egy rongytörülköző
Egy büdös láb, aztán büdös víz,
Mocskos arc,
Dohány szag,
Borzos haj...
Egy lepke repül
Mélyen száll elfogom,
Elengedem majd felfogom,
Imát kéne mondanom vagy
meginnom italom?
vagy megásni síromat?
Elásni ömagam?
A csillagokra gondolok,
Onnan nyerek erot!
Az édenre gondolok...
Álmodjak szebb jövot?!
Törésbe futnak a szálak,
Nyers a bánat, nyers hangján
hazudnak suttogva hallják: halál.

Létünk forog tengelyén

Létünk forog tengelyén,
napjaink vasfoga a tét.
Így megtagadsz minden kéjt,
Vágyaidban lesz a kín.

Tejfogakból csorog a nyál,
mézes íze, felfalnád.
Unalmas a tollforgatás,
Jobb lenne pár obszcén szólás.

Kifejteném mi fáj, s mi mar,
Mi harapná torkam garatba,
S ha kifolyik a vérem,
Nyálazhatod agyadban
Te mérged.

Merev csókók

Merev csókok,

merengő tavaszi hajnalokban,

cigaretta füstben elbújó reménykérés.

Lét és az Én.

Hogy mennyi átok, mennyi színjátszott

perc,

S Üvöltés farkas hangon.

(Kibédi L.)