Szellemünk

Repked mozog szinte élnek
beteljesült szavaim,
S a büszke hóhér hiába
kiálltja vartyogó sorait,
Még mindig forgó tüzes
karika a lelkem,
a lelkem még mindig
össze-össze rezzen.
S kételkedik mi való,
mi nem ; Az iszapban
is lát tündöklő csodát,
Mert elsüllyedt mocsár,
amit most megélünk,
mert elsüllyedt lápban,
tépdes a szellemünk,
vergödik kínt takar,
kitölti a nagy űrt
a maradék iszappal .