Sokféle mentességgel teljesen, elérkezett az idő mikor önmagam lehetek, nyíltan tudom vállalni betűim, soraim és most nem fogadok el kritikát, mert aki megteszi az is tudja jól miként van az ember nyugodtságban, békében, félig szeretetben de egészben. És ez így jó. Most erre vágytam beteljesülten, talán ma kissé szerelem mentesen. Hisz tudjuk, ha eljön az elkövetkezendő úgyis újra lobban, s néha fájdalom kísérheti, párhuzamban káros szenvedélyek kísérőivel, kísértetiesen lebegő állapothalmazokként. Mellesleg megvan és meglenne a megoldás csak a felek akaratai, ingadoznak, meg kétségbeesettek, félnek az életük többé-kevésbé való megváltoztatásáról. Ma is szeretet, az is szeretet, holnap is, s mindenki kutatja, keresi és várja, valahol találja, valamit találna és az is szeretet.Vágyik az elérhetetlen után. Na de sok beszéd… akármi is. Én most beleharapok az éjszakába.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése