Megjelent az árnyékom női ideállban és rámkacsintott forgatva fejét. A félelem, a bizonyosság,
de bizonytalanság vezérelte, halk célzásokkal probálta kinyitni szemem. Még most sem értem
idillikus alakját, mit kívánt, mit akart, mire vágyott, minek tartott... De csak felébredtem!
Hiába a dús irónia és a sok füst.
2008. november 22., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése