VvvaaaaaaSssáááááááááRNnnaaaaaaaaaPpp

Most nem tudom mit higyjek. Mit érez irántam az a valaki, kire számítottam, kire vágyok és
vágytam s igent mondtam, hogy szaladjon előttem. El tőlem közben minél messzebb, kikerülve.
Már bánom, mért hagytam oly könnyedén, szó nélkül, szinte némán.
Holott mindig visszanéz, bekukkant és kérdezne valamit... Valami fontosat akarunk mondani,
ezt látjuk egymás szemében, tükrözödik e ellentétes mégis harmónikus vonzalom, s ez az erő
mire felkarolna, rémes pánikba esünk, s félünk kimondani. Vagy valamelyikünk nem meri
felvállalni saját gondolatait?
A pillanat megint elúszik, az sok semmi szövevénye lesz.

Mára már kifáradtak szemeim, örüljetek hogy lekanyarítottam pár betűt, most én nem. Valahogy máshogy mint ti. Ma ez vagyok. Holnap visszajön az Énem. Aludjatok jól, mert én is .