2008. november 18., kedd

A pofátlan irónia

Néhány érdekes pillanat után, szemrebbenésnyi érzelmes áhitat járja át minden részét
lényemnek.Rájövetel milyen furcsa, mily létirónia. Sodortatjuk magunkat az árban, szörfözünk
az élet tengerén így hát én most nem gondolkodom mi volt, mi lesz, éljünk a jelenben, önmagunk
önpilléreként belenevetve és kihasználva a jelen helyzeteit, nem feledve az egymás iránti
tisztelet és szeretetet, kimutatni, avagy átadni a ragyogást még ha egy kicsit is.

Nincsenek megjegyzések: